|
Kyomu no Owari Hakozume no Mokuji
Wikku 2009.01.31. 19:14
A lélegzetem lelassul a sötétben. Arcvonásaim elgyengülnek.
A bőr nem fog leválni erről az eltorzul arcról.
Kapaszkodom felfelé, a rothadó kötélbe, egy kis, gyengéd erőszakkal.
A szemem látja a valóságot. Holnap már nem kell reszketve beszélned!
La, lala, la, lala, la, la
Nem teszek semmit, csak ezt az apró dobozt bámulom.
La, lala, la lala, lala, la
A sötétség elmerül benne.
Fájdalmasan szép, én kérdem, mond: MIÉRT?!
A szememből a könny is kicsordul, vajon mi lesz a következő előadásod*/jeleneted/ mutatványod*?
A tervem még nincs kész, hogy célt érjek, fel kell fednem a múltam.
Mi a végzetem? Mit tegyek?
Mi tudódott kiaz értéktelen lelkem mondanivalói közül?
La, lala, la, lala, la, la
Csak ebben a kis dobozban...
La, lala, la, lala, lala, la
A sötétség mélyre süllyed.
A kérdés magával rántott: „MIÉRT”
Kicsordul a könnyem, újra és újra előtörnek.
Fáj, hogy elbűvölt ez a magány...
Van szemem, s mégis homályos a kép, amikor látnom kéne?!
Ez a hely rosszabb egy elhagyatott világnál...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
