Egy vers a szívemben üres volt
Nem tudtam megtalálni a jelentését
Amikor visszanézek
Semmi nem volt ott hátrahagyva

Ahogy az idő múlik
Dalom el fog hervadni, mint egy virág
Elszáradt dalom, aminek nem kellene még visszhangoznia
Egy átkozott vers

Keresve a múltat
El lesz különítve tőlem
Gondoltam értettem
Még, miért fáj?
A gyűrű hangja még mindig a füleimben maradt
Semmi nem változott azóta
Meddig fog visszhangozni nekem?
Egészen bár semmi nem változott
És egészen bár
Alig várok többet, mint előtte
Ez furcsa
Ez fokozatosan távolodik el
Nem tudom elérni
Ez ugyanaz az elhagyatottság kellene legyen, és mégis
Mit keresek?
Nem tudom többé
Mielőtt erre ráébredtem
Már eltávolodtam
Ráébredve a saját gyengeségemre
Amikor visszanézek
Ott én voltam teljesen kiszáradva

Amikor olyan szomorú vagyok, ki nem állhatom
Mint a kiáradó könnyeim
Dalom nem mond hazugságot
Mikor annyira boldog vagyok, nem tudok beszélni
Ha csak azt a dalt énekelhetem, mint a mosolyom versét

Az erőszakos reszketés még folytatódik
Lélegzetem megszakított
Fagyott a helyemben
Ugyanolyan, mint akkor
Mikor semmim nem volt
Nem akarok visszamenni
Azokba a hideg napokba

Az álmokban nekem volt mióta fiatal voltam
Egyszerre csak egy lépés, még mindig egyszerre csak egy lépés
Támogatjuk egymást
Nevetni együtt
Sírni és bántani egymást
Sétáljunk együtt egy ugyanolyan színű álomban

Az egyetlennek, aki megmutatta nekem mikor a fájdalom elviselhetetlen volt
Az egyetlen, aki támogatta a gyengeségem és hitt bennem
Csak azt tudom mondani esetlen szavakkal, de
Amíg eltűnt hangom kiszalad
Itt akarok maradni

Amikor olyan szomorú vagyok, ki nem állhatom
Mint a kiáradó könnyeim
Dalom nem mond hazugságot
Mikor annyira boldog vagyok, nem tudok beszélni
Ha csak azt a dalt énekelhetem, mint a mosolyom versét