Szeretlek, de itt az idő, hogy különváljunk.
Minden nap kutya-macska harc volt
Mostantól külön kell élnünk
Igazából ez rossz, fájdalmas és magányos.
De ez csak azért van, mert megjátszod, hogy erős vagy.
Sajnálom! Bolond voltam, hogy hittem: örökké boldogok leszünk
De én most csak sírni akarok.

Refr.: Gyorsan megértettelek, mert már rég ismerem az érzéseidet.
Nem arról van szó, hogy elveszett az érdeklődés, sokkal inkább a szenvedély halt meg.
Jobb mondani, hogy “Ég veled!” és járni a saját útjainkat.
Isten veled, legyél jó, találkozunk majd,
Soha-soha el nem feledlek.
Isten veled, uyge fogunk még találkozni?
Ez egy ígéret, add a kisujjad, jelként...

Jólius nyolcadikán lennénk három hónaposak, nem hiszem, hogy emlékszel
Arra az időre, mikor először találkoztunk.
Lesütöd a szemed és most szégyenedben sírsz..
Pedig azok a napok szépek és elkerülhetetlenek voltak.
Rövid volt, de boldogok voltunk...

Refr.
Összekulcsoltuk kisujjunk és te csak azt mondtad: “Csak még tovább egy kicsikét, ne vedd el a tiedet!”
Egy nap majd újra nevetünk, mint két ember, aki nem tévesztheti el egymást
Egy nap majd újra nevetünk...
(Ha megfordulnék látnád a könnyeim, de így csak a hátammal találod szemben magad
Soha-soha el nem felejtetek, ne változz meg! Maradj az, akibe beleszerettem.

Isten veled, légy jó, majd találkozunk
(Soha-soha el nem felejtelek)
Isten veled, uyge még találkozunk?!
(Ez egy ígéret, add a kisujjad jelként)

Te, akit szerettem, mára már csak egy csodás emlék maradtál.
Ez a magány a halálba visz, a hangod örökké a lelkemben él majd...