Bocsáss meg!...Sok idő elteltével is melletted szeretnék lenni,

Az eltelt napok csak közelebb húznak minket.

A fájdalom örömmel párosult.

Mindkét kezem tükrözi, hogy

Fáj ha rád gondolok.

A bánat esője hullik.

Rendben, csak maradj a homály feledésében.

Pihenésért remegett a testem, emlékszem...

Mit keresel ezekben a reménytelen álmokban?

Nem akarom, hogy elhalványulj!

Hadd halljalak, még ha csak egy sóhajt is.

Egy apró szívdobbanás,... nincs többé.

Akarlak, jöjj el!

Változatlan álmok, ha ez folytatódik,

Ne állj meg a boldogságig!

Nem kéne kimondanom, de

Az elfojtott harag napjai maguk alá temetnek...

Nem akarom, hogy elhalványulj!

Hadd halljalak, még ha csak egy sóhajt is.
Egy apró szívdobbanás, ...nincs többé.

Akarlak, jöjj el!

Még ha a megváltás kezei is bizonytalanok,

Lesz-e egy selyemszál, ami fenntartja a pillanatot,

Anélkül, hogy  elszakadna?

Nem akarom, hogy elhalványulj!

Hadd halljalak, még ha csak egy sóhajt is.

A szívdobbanás apró hangja,

Amit a meghatott imádságok nyújtanak.

Egy név, amit nem mondhatok ki, szorosan tartom

Ujjaimmal számlálok, nem akarok holnapot, ...hogy eltűnjön.

Süket fülekkel hallok,

A törött bölcső hangja...

Többé már nem jön el a tavasz....

A vörös lótusz kivirágzik.